Ismered azt az érzést, amikor megismersz valakit és rögtön jóban leszel vele?
Ismered azt az érzést, amikor mindennap beszéltek és már szomorú vagy ha csak egy nap is kimarad?
Ismered azt az érzést, amikor csak azért várod, hogy iskolába mehess, hogy találkozhass vele?
És ismered a koppanást? Amikor ennek mind vége van?
Nem, én nem szerelmes voltam. Én csak vak. És még csak nem is egy fiúról van szó, hanem egy lányról. A legjobb barátnőmről. Vagyis most már inkább csak egy lányról, aki nem tudom mit csinált.
Annyi mindent átvészeltünk. Együtt kibírtuk a Kiborítós sztorit, egyedül kértünk a Burger King-be (ami igenis nagy szó), egyen nyakláncot vettük, egymás mellet ültünk. Szóval egy kis idillbe éltünk. És semmi gond nem is volt. Folyton együtt lógtunk. Olyan szinten, hogy amikor nem a suliban beszéltünk, akkor Facebook-on azt számoltuk, hogy több, mint 12000 üzenetünk van. Egyszóval legjobb barátnőnk voltunk.
Én alapvetően nem szoktam a jövőmön gondolkozni. Nem érdekel. Szeretem azt tudni, hogy most mi történik és hogy jelen legyek. Nem akarok álmodozni, hogy majd a holnap jobb lesz. Valamiért nem is tudok ezeken gondolkozni. És ezért nem gondoltam arra, hogy egyik napról a másikra a legjobb barátnőm egy másik lánnyal lesz olyan jóban mint velem.
Amolyan villámcsapásként hasított belém egyik nap a felismerés, mi szerint engem lecseréltek. Már nem mellettem ül, már nem velem beszél. És, hogy mi a legszebb ebben az egészben? Hogy azt mondja én változtam meg. Én nem beszélek vele. Én fordulok el. De baszki mit csináljak, ha ő azokkal haverkodik, akik nekem nap mint nap beszólnak? Vigyorral feleljek, mézes-mázos hangon? Én erre képtelen vagyok. Én nem játszom meg magam. Nem is tudom.
Végül is ez a része az én hibám. Hiszen én nem beszélek már vele. Én voltam az a seggfej, aki hagyta, hogy mással barátkozzon.
Ha el hiszi ő, ha nem én sajnálom, hogy már nem a barátom. Sőt nem is kicsit sajnálom. Borzasztó érzés, hogy az aki tényleg mindenben támogatott, az egyik napról a másikra átnéz rajtam. Aki ezt el tudja viselni, annak minden tiszteletem, de én ebből kiszálltam.
