Az új fiú...
Mindenannyian mások vagyok.Közhely, de igaz. És attól leszünk jó és becsülendő emberek, ha elfogadjuk ezeket a mássogokat. Én el is fogadok, annyi mindent. Ha valakinek, azt tetszik, hogy pandának festi magát, ha a fiúkkal lóg, ha folyton nyerít mint egy ló vagy úgy röhög mint egy fóka. Ezek az ők saját kis jellemvonásaik, amiktől az azok akik. És én nagyon elfogadó vagyok. De az én "elfogadásomnak" is vannak határai, és az én új osztálytársamnak ezt sikerült túllépnie.
Úgy kezdődött, hogy mi ketten tulajdonképpen jóban voltunk, mert első nap én segítettem neki a tankönyveket meg az ilyen kis apróságokat elintézni. De akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám ezek után. Biztos mind ismerünk olyan embert, akiben a gátlások pillanatok alatt feloldodnak- ő is ilyen, biztos mind ismerünk olyat, aki folyton beszél- na azt az embert szorozzuk meg 8-cal adjunk hozzá 20-at és megkapjuk az én drága új osztálytársam.
Német nekem az a tantárgy, -ami hála a sors perverz ironiájának- megy ( mivel én évekig hajtogattam, hogy én biztos, hogy nem fogok németet tanulni). És erre jön az új fiú, aki valamiért azt hiszi, hogy a német/angol/tesi/info/magyar/matek vagy bármilyen más tanár arra van, hogy az ő kis kívánságait teljesítse. Nem Budapestről származik és van a beszéd stílusában valami furcsa. Nem, nem a tájszólás hanem a kifejezések. Például, azt mondja csak így lazán a tanárnak, hogy tessék már idejönni. Nem tudom, hogy ez normális-e ott ahonnan jön, de nekem ez nagyon bizar.
Nyilván az én tűréshatáraim is változtak, de én látom, ahogy a többi osztálytársaim is arcokat vágnak, forgatják a szemüket vagy verdesik a falba a fejüket, amikor az új fiú valamelyik órán felemeli a kezét és azt mondja "Tanár nőőőőőő/úúúúúúr". És szemtelen is, velünk is, de a tanárokkal is.
És tulajdonképpen fel kéne rá néznem, mert képes képviselni a saját stílusát. Értsd: zöld bársony cipő, hegyes orral, neon narancssárga pulcsi vagy öltöny. Mind-mind egytől egyig, nagyon szexi darabok.
Sok-sok türelem kell ahhoz, hogy elfogadjam őt. És én keresem ezt a türelmet, meg az energiát, ahhoz hogy erre képes legyek. De valamiért nem találom...
