B.Ú.É.K.

Boldog új évet :))

Azt hiszem ebben az időszkaban még a leghitetlenebb emberek is átgondolják az évüket. Bele gondolnak mit rontottak el, mi sikerült jól, majd a legvégén megállapitják, hogy milyen gyorsan elszaladt ez az év is. Valahogy én is így vagyok vele. Rengeteg mindent elrontottam, viszont van amit soha nem fogok megbánni ebből az évből. A sulis időszak egy katasztrófa volt,de utána jött a nyári szönet. Nem utaztunk el, de otthon voltunk általában mind a 6an, meg Egyeske barátnője F. Sohasem fogom elfeljteni, hogy milyen volt a kicsikkel aludni, ilyenkor ők kisangyalok. Azt sem fogom elfeljteni, amikor anya megvette a második felfújható medencét és Hatoska meg Ötöske nekifutásból próbáltak beleugrani. Persze Ötöske átrepült az egészen, Hatoska meg óvatosan megállt a nekifutás végén és belemászott a medencébe. Vagy amikor anyánk elráncigált minket az LGT koncertre. Annyira így utólag nem volt szörnyű, a legvégén Ötöske elaludt, és -ez ilyen pokrocon fekvős koncert volt- és megpróbált mindenki más takarójába belefejelni, amikor anya hurcolta. Aztán voltunk Ausztriába pár napra, volt kecske, póni, tengerimalac, óriás trambulinok meg egy király játszótér. És amikor a kicsik elmentek aludni, mi is ugrálhattunk a trambulinon. Volt óriás csúzda, meg halálugrás. :))

Aztán persze ott a negatívum és a suli. Most olvastam vissza az sms-eimet, és van egy olyan, hogy kitartás és már csak 5 hónap a Kiborító mentes életig. EZ nem jött össze, de most boldog vagyok, és ezt most ő sem teszi tönkre remélem.