Állsz a peronon Nagymaroson. Egyedül állsz és nem tudod, hogy mit tegyél. Egyedül vagy nincs melletted senki, csak az új fiú, aki épp arrébb cigizik. Egyedül vagy, odamehetsz ahova akarsz. Van nálad pénz, fuss! Szabad vagy, hova mennél? Vagy csak futnál, ameddig a lábad bírja? Messze, messze távol mindentől... El attól a helytől, jó messze. Már nincs senkid, hagytak téged elmenni. El sem köszöntek, hagyták hadd menj... Nem is tűnt fel nekik. Csak szaladnál? Egyáltalán visszanéznél? Boldog lennél? Már megint feladtál valamit, ügyes volt. Ez, így fog tovább menni? Most már mindent félbehagysz? Nem tudod meg, mi lett volna, ha befejezed. 15 éves lettél. Már azt sem tudod, hogy ki vagy, vagy hogy mit teszel. El kéne menned, de hova? Elmentél, de visszajöttél, mindig ezt teszed. Elmész, de visszajössz.
Sok a baj. Nagyon sok. Mit kezdesz velük? Összeomlasz? Megint? Nem valami kreatív. Elvileg majd mindent el fogsz felejteni. Nehéz, mi? Hé, túl fogod élni? Egyszerűbb lenne meghalni, mi? Sokkal. Eltűnni. Vajon feltűnne valakinek, hogy már nem vagy ott? Hogy már nem beszélsz, nem ülsz, nem lélegzel, nem élsz? Észrevennék? Vagy nem? Az se tűnt fel nekik, hogy elmentél, akkor mire számítasz?
Tudom, tudom, tudom... Kifogások midenhol. Mindenre keresel valami kifogást. Mindenre találsz valami kifogást. Teljesen egyedül vagy, elvesztetted őket. Mit fogsz csinálni? 15 éves lettél. Az már sok. 3x5. És boldog vagy most? Nem, nem vagy. Nagyon nem.
Boldog szülinapot Orsi!
