Születünk, élünk, meghalunk...
Mosolygunk, sírunk, érzünk...
Futunk, sietünk, várunk...
Vágunk, sírunk, remélünk...
Rohanunk, elbújunk, félünk...
Voltunk, vagyunk...leszünk?
Nem kaptam levegőt, fuldokoltam, nem volt más választásom. Ez nem a feladás, ez egy jobb jövő kezdete. Boldog vagyok, boldog lettem. Olyan régen mondhattam ki ezt. És hiányzott, hogy ezt mondhassam. Nagyon. Az elmúlt hónapban ez a mondat állt tőlem a legmesszebb, de most örülök, és kimondhatom, hogy boldog vagyok.
Nekem nem kell 3 kívánság, nekem nem kell kismillió kívánság sem. Nekem elég egyetlen egy darab kívánság, és ha az teljesül, akkor én már jól leszek, és nem érdekelne a többi kívánság. Ez a kívánság, meg nem sok, nem is nagy kérés. Csak annyi, hogy mindenki legyen boldog. Még az is, aki ott ül matekórán, az is aki otthon sír a szobájában, az is akinek már nincs pénze, vagy aki úgy érzi hogy mindent elveszített. Persze néha mindenkinek kell egy kicsit szomorúnak lenni, így lenne kiegyensúlyozott az élete. De a boldogság legyen ott az életében midennap. Kell az öröm, a mosoly.
Ez egy rohanó világ, neked is lépést kell tartanod vele. Futsz, kapkodod a lábaidat, hogy beérd az embereket körületted, a barátaidat, családodat. Ez az élet, tartani kell a lépést, alkalmazkodni kell a változásokhoz. Aki megáll, az kiesett. Vagy csak nagyon nehezen hozza be a lemaradását, ezért fontos, hogy lépést tartsunk, mert különben nem lehet bírni. Én futok, rohanok, kapkodok, hogy beérjem őket, beérjelek titeket, de nagyon gyorsak vagytok.
Jobb lett miden még ha ezt nem is hiszek el nekem. De tényleg jobb lett, jó ha még nem is minden, de valami jobb lett, és előbb utóbb minden jobb lesz
